• Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt.”

    Rohanó jelen


    Fellai Délia


    Sietünk, futunk akadatlanul előre,
    mintha a rohanó világ hívna minél előbbre.
    Átgázolunk társainkon,
    mint eltaposott bogarakon.
    Azt sem tudjuk, mi a cél,
    csak haladunk ész nélkül, mint egy páncél.
    Vermet ásunk másnak,
    ezt nevezzük kihívásnak.
    Nem látjuk az élet apró örömeit,
    csak fájó kínkeserveit.
    Szürkehályog fedi szemünk,
    életünk, csak álomképünk.
    Tetteink nem valónkat tükrözik,
    itt egy árnyalt varázslat leledzik.
    Mint egy lepke, bábjából kibújván,
    lépj ki Te is, lelked tavaszán!
    Tépd szét börtönöd,
    fizesd meg kölcsönöd.
    Élj a mának, ne rohanj előre,
    éld át minden percét most, s ne "jövőre"!




    0 megjegyzés:

    Megjegyzés küldése

     

    Meet The Author

    Follow by Email